Végtelen

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 195

VÉGTELEN

Közös történetünket én nem tudom.
Vagyis csak azt, ami bennem
a tekergőző idő foglya volt.
Hittem. Gyakran félretettem.

Ámulásaimban keservet őrzök.
Nem szórtad tele cukorral, száddal.
Összeértek a védtelenek
parolázni nehéz, néma múzsával.

Hiába volt - mondanák mások. Amíg én
rajtakaptam magamban a szépet:
Edevis tükrét cserélé Nárciss,
Rómában kegyetlen rend éget.

Amíg te, addig én feleslegesen
nem raboltattam el magamat mással,
így esett a meg nem esett,
se sokakkal, se veled, (...)