Végtelen zuhanás
Írta: Baráth András
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 156
VÉGTELEN ZUHANÁS
Hidd! ez a pillanat örök
A csúcson égsz, mint fáklyaláng
Csillagok közt, testvér-csillag gyanánt
a Magasban – gond és bánat fölött
… És aztán valami visszaránt
ajkad ízlel keserű ködöt
lábadnál kénszagú mély böfög
Még hinnél a csodában talán,
de zuhanásod végtelen
nem segít már az értelem
Hiába nyújtod felém a karod
már nem vagy! … és én sem vagyok
Kezed kihullik kezemből
arcod kilobban szememből
Sötét van… por markol homokot