Végre
Írta: Kocsis Erika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 184
Végre
Bármit megtehetek.
Magas létrán lépkedhetek,
ahol a madár se’ jár…
Karom kitárom,
víz és szél útját járom:
Nap menyasszonyaként.
Lehetek hegyek felett járó
csodabogárlátó, fura figura.
Éltem – holtan.
Szabályok és rendszerek voltam.
Eltemetem. Megtehetem.
Kenyerem javát mással megetetem.
Maradékon bakancslistát írok.
Röhögök. Már rég nem sírok.
Bármi lehetek.
Számra rajzolt lakatot leveretek,
s ordítva, üvöltve mondom:
az élet a bolondom.
A porondmestere lettem.
A cirkuszt megfizettem.
Bármit megtehetek.
Épp szamárfület varrok az ég derekára.
Gyermekké lettem.Végre, valahára.