Végjáték
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 290
Végjáték
Száraz kutak alján ülök
s poros parazsat kaparnak
belőlem elő mosolynak
tűnő farkasfogak, maguknak.
Tétován felnézek, kérdeznék,
de vigyorgó véres szájukkal
szemembe térdelnek, könnyeim
így már kifacsartak.
Süllyednek a kutak. Fülledt
förtelmek fejem felől
s huzatos hullámok halált
hinteni sorakoznak.
Citromízű csókot már nem
álmodom. Fölöttem minden,
mi alul volt, a fény nyálas
remegés, csupa káromkodás,
fülembe gyászolók zúgnak,
gúnyos indulót fújnak,
hallom károgásuk: fiú, fiú,
új kutat hát nem ásunk?
A Tenyereden a végtelen című önálló kötetemben, 2016.