végigmegyek a napon

Írta: Barna Júlia


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 279



végigmegyek a napon

a hajnal kézen fog
kivezet az álmok zavarából
színeivel megsimogat
aztán elenged
átad az esélyeket és csodákat
tálcán kínáló reggelnek
de nem veszem észre egyiket sem
végigmegyek a nap keskeny csíkján
kötéltánc
kötelességek fölött kifeszített
és a zuhanás lehetőségével bénított gondolatmenet
az egyensúlyra figyelek
bármikor leeshetek
verset íratna velem a délután
a szavak éppen csak megfogannak
egy átfutó gondolatban
nem fűződnek össze belül maradnak
rám estelednek félelmeim
fájdalmak hordoznak
másik sávba sorolok
ott már nem én fájok hanem az egész
zárt szoba vagyok nem nyílok
nincs kinek minek
ajtó ablak sötéten néz
de a versek kiáradnak
így mégis láthatóvá válnak