Vége 1.
Írta: Nagy Idu
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 279
Vége 1.
Nincs olyan, hogy miért, nincs rá magyarázat.
Szeretném, de most nem foghatom a vállad.
Csakból lettem melléd, csakból tűnök el.
Langyosodik szívem, semmi nem hevíti fel.
Nem jósolok, hogy múlik majd, s hogy meddig fájhatsz.
A végső elszámolásnál majd mindent rámhagysz.
Addigra én is megértem a lényeget.
Talán a jóból is elég lehet?
Vagy a jó nem mindig elég?
Vagy apróbb szenvedély gyorsabban ég?
Nem legyintek, hogy mindegy, mert nem az.
De ennél többet adni, mint szavam, mi igaz,
most nem tudok.
Azt, hogy tengernyi szitok
árad majd fejemre,
szó nélkül nyelem le.
Te nem bántasz majd akkor se, csak pártolóid,
gondolják, szokás szerint, hogy az gyógyít,
ha okádják a tüzes átkot,
de jó ez is! A jó barátot
arról ismered fel, hogy nem vájkál a sebben.
Én igyekszem elmúlni belőled, szélnél is sebesebben.