Végállomás

Írta: Jousse Erzsébet


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 295



Végállomás

Mint viharos tenger
vad zúgásán,
fülembe mar a fájdalom,
kihűlt kezemnek
vibrálását
csitítanám, de nem tudom.
Fákat harap a
viharos idő,
tört faág kínjában kiált,
s patakokba ömlik
a jeges eső:
előttem kövér pocsolyák.
Szemem tágul a
látványára,
retinámon szunnyad
az izgalom,
nem messze nyitott
ablak csattan: lármás
üveg sikolt az aszfalton.
Összehúzott kabátban
fázós ernyő alatt,
oly messze még a cél,
s míg a lucsokban az idő
önfeledten halad:
a kulcs a zárba ér.