Vasútnál

Írta: Szilasi Katalin

---

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 398

---

---

Vasútnál

Az árok mentén
líciumbokrok,
megül rajtuk a por
s a vasúti talpfák
vastag olajszaga.
Vonat indul
vagy áll meg valahol,
s a fémek nyikkanását
hozzá képzeli a ki tudja,
hányadik érzék.
A súrlódástól forró lég
megemeli a síneket,
lebegnek, ameddig
a szem ellát.
Apró kövek görögnek
a töltés oldalából
nagyra nőtt
disznóparéjok közé.
A gyomok keserű-édes szaga
egy földhöz lapuló alakot
sejtet a sínek mellett,
aztán a síneken is.
Most értettem csak meg,
hogy ez másképp
nem is történhetett volna.

/József Attilára emlékezve/