Írta: Gy. Szita Zsuzsa
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 229
Vasárnapi anyám
Ha ünneplőbe öltözik anyám,
csodálni fecskék szállnak ablakunkra
elül a gond, és megpihen a munka,
fésűm becézve billeg át haján.
Ha ünneplőbe öltözik anyám,
a bútorok, a színek felragyognak.
Ajándék Ő a szűk vasárnapoknak
- fiatalabb ilyenkor talán?
Kezét dugná csak. „Durva – mondja -, kérges.”
Nem tudja, hogy szép, illatos fehér lesz,
mint asztalunkon a meleg kenyér;
s mint Anyóka, kit varázspálca ér,
tündérszép lányként bújik új ruhába,
s fürödni indul tükre tört tavára.