Várom jöttödet

Írta: G Makra Ildikó


Közzétéve 4 hónapja

Megtekintések száma: 366



Várom jöttödet

Nemrég volt tél, vagy talán csak álmodtam,
hogy a talpam alatt a friss hó roppan.
Aztán a tavasz jött, üde, fűszeres,
és amíg itt volt, hol szelíd, hol szeles…

A nyár felvett egy lenge vászoninget,
a fecskék visszajöttek s itt keringtek…
Méhek döngicséltek, száz virág a fán.
Zöldbe öltözött a kőris és platán.

Ősz is jött hamar, sárga, barna, mélybronz.
A nap sápadt fénye jólesik, még vonz.
Képeit magammal vinném, ha tudnám;
milyen szép a partot csókoló hullám.

Zöld helyett a föld most vörös és barna.
Az ősz mindent csak rozsdaszínre marna…
Mégis szép a tarka, a sárga, bordó,
habár a lég már bánatos, borongó…

De tűnik el a perc, az óra, évszak.
Egyszer égtáj sem lesz, nyugat vagy észak…
Lehet, hogy szép tavasszal, langyos ősszel,
várlak már nagyon… várom, mikor jössz el…