Írta: Papp Ákos
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 468
Várakozunk könnyedén
Becsapódás előtt,
majd terített asztalnál ülünk,
lábunknál teknőben, akár leforrázott disznó,
a föld vérben ázik kibelezve,
fölpuffadt, mint többnapos vízi hulla,
pálinkával kínáljuk őt is,
hátha életre kel,
de csak fáradtan legyint,
minek erre a kis időre,
és pipába tömi szorongásait,
elszívja a maradék fényt,
aztán szemét leoltja.
Félelem és varázslat, ahogyan zuhanunk,
a megvilágosodás lehet ilyen gyönyörű.
Vakít az éjszaka,
minden felesleges lehámlik,
akár a krumpli héj.
Micsoda távlatok,
az út rövid,
a magányos utazó
sziklából letört darab,
számkivetett a világperemén.
A becsapódás előtt
elcsorbult, sodródó vágyak,
és mi csak úgy várakozunk könnyedén.
(első közlés)