Vannak páran
Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 201
Vannak páran
Égen a Hold: fehér lámpa.
Hajnali szél kúszik számba,
És ott suttog énhelyettem:
„Milyen jó, hogy megszülettem!
Milyen jó, hogy vannak páran,
Kik vaksötét éjszakában
Nem engedik lelkem végleg
Prédául a sötétségnek,
A nagy éjbe örök túsznak.
Ha fulladnék partra húznak,
S velem égnek, hogyha égek,
Segítőek, tiszták, szépek.”
Nekik adom hát a vérem,
S köszönetképp az ígérem:
Szomorúan, boldogabban,
Térdig járunk majd a Napban!