Vánkosát keresi

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 309

VÁNKOSÁT KERESI

Az alkonyba úsznak el a dombok,
lámpásként gyúlnak lassan a csillagok.
Tárgyához térdel az árnyék, s boldog,
magába szívja, mint csók az illatot.

Eloldja gondját a ráncolt homlok,
hol bánat volt, már könnycsepp sem csillan ott.
Megtalálják helyüket a gombok,
mint szunyókáló csönd az üres padot.

Múlik, mi mulandó: nem nagy veszteség.
Talán álmot hoz a boldog messzeség,
a redőny résén holdfény kotorász.

Súgja a ma, hogy a holnap is kemény,
hát keresi kis vánkosát a remény,
mint istenét a megszokott fohász!

Vasszécseny, 2016.7.12