Van remény
Írta: Budai Gabriella
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 323
Van remény
Tízezer méter magasan lenni jó. A gondok távol vannak, a kétségek kicsiknek tűnnek. A felhők a lábunk alatt. A repülőgépünket lassúnak érezzük, csak amikor egy-egy gép elhúz mellettünk, akkor jövünk rá, hogy milyen is, ha ezer km/órával suhanunk.
Mivel is töltsük a kétórás utat? Inni fogunk. Whiskyt jéggel vagy vodkát? Csak ez van? A légikisasszony mosolyog. Sör is van. Fröccs nincs? Jó száraz tokaji borból, szódával. Sajnos nincs. Na jó, akkor vodkát kérünk. És valamit enni? Zúzapörkölt galuskával, de jól is esne. Spagetti van csak, vagy hal és krumpli. Hát jó, legyen a spagetti. De jó forró legyen, és ne sok szószt rakjanak rá. Vajon hány szál tészta kellene az égtől a földig? Étkezés után lehet ajándéktárgyakat is vásárolni a repülőgépen. Ékszereket és parfümöt kínálgatnak a nagykontyos stewardessek. A parfümök izgalmasak. Földieperillat a nyíló almafavirágok illatával. Leander tearózsával. Tavaszi szél és az eső áztatta föld illata. Mit válasszunk? Nehéz dönteni. Így december elején inkább valami fahéjas-vaníliás illatra vágyunk. De az most nincsen. Akkor legyen a szeles-földes parfüm.
Még csak fél óra telt el. Az ég tiszta. Csináljunk néhány fotót is! Talán megkérhetnénk a c helyen ülő idős urat, hogy segítsen. Mert utáljunk a szelfiket. Az úr tettetett morcossággal hagyja abba tabletjén a passziánszozást, tört angolságunk meg is mosolyogtatja. Most kaparós sorsjegyeket kínálnak az utaskísérőink. Sok pénzt vagy autót lehet nyerni. Istenem, milyen régen vágyunk egy autóra! Ha lenne egy kocsink, sose töltenénk otthon a szombatokat. Séta Kecskeméten, ebéd a főtéren, este egy jó színházi előadás, utána egy óra haza, és a saját ágyunkban alhatunk. Vagy egy kis kóborlás Komáromban, sztrapacskázás, sör, kofola Komárnóban, Jókai szoborarcát is megpaskoljuk, és este már újra otthon lehetünk. De most itt ülünk, repülünk Párizsba, és vehetünk egy sorsjegyet. Na, hadd nézzük. Egy kisautó, két kisautó, három kisautó. Nyertünk! Először történt meg velünk! Soha sehol semmit nem nyertünk még! És itt a felhők fölött nyertünk egy kocsit!
A robbanás váratlan. Sok kis emberke repül a székével együtt a levegőben, páran a karfát szorongatják, van, aki a mobiltelefonja után kapkod, akik kicsatolták magukat, szék nélkül bukfenceznek ide-oda. De hát mi nyertünk! Itt a kezünkben a sorsjegy, rajta a három kisautó. Lent meg kell kapnunk! Szorítsuk erősen, el ne fújja a szél.
Vajon milyen színű lesz az autó? Kék, mint a felhők? De jó, hogy kötöttünk balesetbiztosítást. Ebcsont beforr. Csak ne lenne ilyen hideg. Néhányan sikítoznak. Pedig szép a táj.
2017 márciusában a Vendégoldal Turczi István szerkesztésében készült. A szerző Turczi István Íróiskolájának tagja.