Vallomásféle JA-nak
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 301
VALLOMÁSFÉLE J.A-NAK
A KÖLTÉSZET NAPJA ÜRÜGYÉN
Anyámról tőled tanultam
szépen megírni, bármi fájt,
ölében, mint fürj lapultam,
honnét a sors rég már kivájt.
Apám terelt a jó iránt,
amit mondott, ma is igaz,
jó magot vess, ne hagyj hiányt,
bár mindig nőhet némi gaz.
Hazámról - nem elvakultan,
vagy tántorgóként – nem kívánt
szavakkal szóltam, a múltam
rám szólt: - Ez sem az új világ!
Földjét szereti a virág,
bár gyökerét rágja csimasz,
Gondozva erős a csirág,
bár mindig nőhet némi gaz.
A Dunáról Tőled tudtam,
bölcs, hallgatag, nem vált irányt,
s mint dinnyehéj, fel-felbukkan
egy taréjos hab s rám kiált:
- Zsivány mindig megvéd zsiványt,
védtelenbe harap csikasz,
számon tartják, ki-ki iránt,
bár mindig nőhet némi gaz.
Nincs alku,
mondtad, hogy ne éld a silányt!
Látom, minden szavad igaz.
Költő gyomlál: ezt-azt kiránt,
de mindig nőhet némi gaz!