Valentinyi Roberta - Avagy az élet
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 503
Avagy az élet
felfoghatatlan, mégis sokszor kézzelfogható,
megállíthatatlan, örökké múló
izzó, lángoló, pislákoló, majd hamuba porló
hiábavalóak a szavak is arra,
mert leírni nem lehet
az az öröm, hogy élek
és része vagyok az egésznek
kanyargó ösvényről, ha le is térek
visszatalálok majd, és ez a lényeg
útban mellettem virágoknak virrad
meg akarom találni, hogy nekem melyik nyílhat
és ahhoz, hogy megtaláljam
néha el kell tévednem
ez kell ahhoz, hogy később még
az apró szemcséket is megismerjem
sűrű erdőből sűrű homályba
abból csillogó drágakövek otthonába
vezethet utad, de az is lehet,
hogy át kell kelned
háborgó tengeren
azzal a gondolattal, fájdalommal,
biztos tudattal,
hogy ’más nem evez helyettem’
és lehet, hogy évekig tart,
míg szárazföldet látsz
de ha kitartó vagy és túlélsz néhány vihart
megkapod a szilárd talajt
faljuk az élet betűit,
de amikor már csak az é marad
lesz-e majd ki mellettünk virraszt
hosszú éjszakákat?
lesz-e olyan, akinek mindezek
a súlyos szavak
nem csupán kirakat?
lesznek napok, amikor életünk feketével
mázolt festmény,
de az arányt változtatva szebb lesz
a végeredmény
később talán hamuként szállunk
és mindazokat a titkokat,
amelyeket magunkban mélyen elástunk
csak a természetnek suttogva olykor
megihletve a hervadó alkonyattól
a titkokat utánunk már csak a sirályok
csak a sirályok kiáltják
továbbadva egymásnak a legdrágább pletykát
életünk egy röpke darabját