Válasz Ady Endre A türelem bilincse című versére
Írta: Doktor Virág
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 313
Válasz Ady Endre A türelem bilincse című versére
Várakozásom időtlen.
Önként helyeztem
csuklómra a bilincset.
Néha kegyetlen
napokban időzöm.
Lebegek holnapunk hitén.
Remélem jöttöd.
Mit neked adtam,
mit nekem adtál
örök rablánc.
Egek mindensége,
vizek végtelen mélysége.
Ringatóztunk,
egymás szaván csüngtünk,
tüzekben olvadtunk eggyé,
néha vétkeztünk egymás ellen,
karmoltunk, és mégis
e közösen vállalt fogság
lett éltetőnk.
Hagyom, hogy terelj,
és tűröm a hallgatást,
az édes sínylődést,
e végtelen börtönt,
szabadulásom nem siettetem,
zárkám kulcsát őrizd,
nem tervezek szökést,
nem moccanok,
rád bízom sorsunk
szerelmem
e mennyei kiváltságot
s ha kéred, ha követeled,
legyek türelemmel,
azt felelem:
Leszek.
(2019.01.26.)
ADY ENDRE: A TÜRELEM BILINCSE
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás bilincsét
S ha talán rossz a zár,
Várj, míg megigazíthatom.
Bilincsem voltál,
Bilincsed voltam,
Bilincs volt egész életünk,
Szerelmünk és Napunk,
Kikapóságunk és hűségünk,
Csókunk, elernyedésünk, lángunk,
Téves, sok esküvésünk,
De jó bilincs volt,
Derék béklyó
S rabok voltunk volna mindétig,
Ha nincs rabság és nincs bilincs.
Vedd hát az utolsót,
A legszerelmesebbet,
A türelem bilincsét
S várd, hogy mihamar
Kegyetlenül lezárom,
De várd,
De akard a végső rabságot,
Minden élet s öröm tetejét:
A türelmet,
Akarom,
Üzenem.