Valami elveszett
Írta: J. Simon Aranka
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 83
Valami elveszett
ülsz az asztalodnál ötlettelen
görnyedten noteszed fölé hajolva
bámulod a lapot üresen ásít rád
vársz az éjjel még kéretlen ömlő
villámként cikázó gondolatokra
most meg egy sincs mit elkaphatnál
csak az ujjaid közt forgatott szétrágott
ceruza és a papírról kiáltó hiány
remél még de semmi nincs már ott
kávét készítesz közben fohászkodsz
az áldott-átkozott koffein-adta
ihletért de hiába sóvárogsz
a múzsák csalfán megtagadtak
gúnyosan kinevet Érosz és Erató
soraid elfogytak mint a szerelem
mint az élet mint a tavalyi hó
tiszta lapod sincs már valami elveszett
a tiszta szó ma tisztán semmivé lett
imél esemes szleng és cset a menő
homo modernikusznak virtuális élet
csak gyorsan röviden időzni nincs idő
szekundumnyi hűség hová tűnt az egész
gyorskaja gyorshajtás gyorsszerelem
gyorskölcsön után gyors tönkremenés
lényeg a haszon mit érek neked
amennyit te érsz az nekem mind kevés
haszontalanoknak lesz kegyes gyorshalál
levegőt venniük már nem gazdaságos
pedig a jó élethez jó idő is dukál
még inkább kellene az a jó halálhoz
nem adunk időt semminek senkinek
elvesztettünk valami nagyon fontosat
bőrünk alá égett percben pénzben mérni
betűket vetünk csak sohasem sorokat
elvesztettük a türelem idejét
az egymásra várás rég nem izgat már
feledtük a találkozás titkos örömét
az igazság ízét a könyvek illatát
csillapíthatatlan ét- és élvágyunkban
megelégszünk a félig főtt lencsével
de azt adják ide fazékban azonnal
zabálunk mégis maradunk csak éhen
por alá rejtettük értékeinket
már nem tudjuk nem is akarjuk kivárni
hogy rálelhessünk a jó ízű szóra
amiért a lencsét érdemes kihányni
(első közlés)