Valaki elvágta a gyermekzsinórt
Írta: Mihálydeák Anika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 308
Valaki elvágta a gyermekzsinórt
gyermek vagyok
gyöngyöt fűz bennem a remény
és szörny minden fa
szaladást hasít belém
anya morzsákat szór
a túloldalon
hogy a világtalannak is
legyen néha támasza
ebben a sötét szobában
ahol álarcos denevérek
lógnak
a szempillákon
néha az újjászületésem
egy nap
a halálom pedig
egy élet
míg a szívem verései
mosolyráncokba fájnak
és egy buborékban látom
a kifújt gyermekkorom
nem lesz már sündisznó
alakú anyajegy
az alkaron
amin átlátok a
világ szemfedőjén
és nem fog megszűnni
az űr ha jó -
nak látom magam
űrhajó sem leszek
mi egereket visz a Holdra
mert olyan nincstelen
az istenem
nem vagyok már
élő sem holt
akár egy pont
pont
.
vesszőcske,
kerékpározik a cigarettám
utolsó lehelete
.
anya kifordít néma kezeivel
s én újra
viselhető leszek
kiterített fehér ing
míg a szomszédnéni
gondosan lerázza
az egyszemélyes vacsorájából
megmaradt szeretetmorzsákat