Írta: Cs Nagy László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 261
Vakság
A hídon álltunk, s a víz csillogott,
fecsegett, mintha verset költene,
szemed zúgó haboktól fényt lopott,
már nem fért ennél több napfény bele.
Még az ég is más színűnek látta,
felhőkbe süllyedt el a lábnyoma,
a pillanat, válladon kivárta,
míg megvakulva nézek máshova.