Írta: Vesztergom Andrea
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 259
Átlátszatlan sejtek, tejes vízüveg,
eldönthetetlen és antigén anyag,
membránjaikban minket hordanak,
vérünkbe kócolva minden színüket.
Keringésnyi káosz, izzadó őrület,
meggondolatlan, szerteszét szalad,
követhetetlenül ámok és hanyag
lett a plazma szintje. Hősöket
keresnek, a visszafordítható szerint
valami véges káoszok helyett,
elfáradt és megáll lába,
ha előbújt, elérjük majd megint
matériája végül csak incseleg,
s visszabújik saját önmagába.
Ez a Szonett a Ferencvárosi Művelődési Központban született, 2020. szeptember 26-án a Szonettpárbaj keretében.