Vágatlanul emlék
Írta: Molnár József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 256
Vágatlanul emlék
Vagyok a szégyen leolvadt zománca,
a ledér nők elaggott csontja,
a kávéházi múltak Grál lovagja,
itt titkon nyár van.
Vagyok Holdból gyéren csordogáló gyémánt,
a kéretlenül száguldó gyilkos ármány,
a füllel alig hallható bezúzott találmány,
itt titkon nyár van.
Vagyok a sárból gyúrt, leomló téves estéd,
a harcba küldött, örömittas szép felejtés,
a mára kardja tompa, vágatlanul emlék,
itt titkon nyár van.
Vagyok ikrája kaviárnak, fénye gyönyörű medálnak,
leporolt harci dísze ékes éjszakáknak,
hallgasd, mit suttog a múlt fakó lovának,
itt titkon nyár van.