Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 397
Üzenet
Jégpalástban látlak
ragyogó fényhíd
széléről csodállak
szemed elnémít
hószirom kezedben
fagyott virágom
a tekintetedben
legelső álmom.
Te mindig csak adtál
sohasem kértél
rég belefáradtál
rosszat dicsértél
és mert alig éltél,
szeretni nem tudsz
tőlem mindig féltél
előlem elfutsz.
Feldereng a holnap
ködös örvénye
sápadt teliholdnak
ezüstös fénye
s reményekből épült
szélén utamnak
hófelhővé szépült
árnyak suhannak.