Útravaló

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 170

Útravaló

Maréknyi vággyal, de tengernyi hittel
bandukolnak a napok.
Tettrekész reggelem álmossá estül,
mégis vele maradok.

Hűségem kötelez, becsületem óv,
konokságom megkötöz.
Belenyugvásom vasrácsai fölött
a tisztességem köröz.

Már nincs egyebem, mint a tisztaságom
lelkem hófödte hegyén,
pillangó álmok, tarka, szép képzetek,
csak értetek élek én.

Lehetett volna kegyesebb az élet,
a díj, a rang mást szeret,
de virágzó szívem kapott a fényből,
s kirügyezte lelkemet.

Megállok gyakran az útszéli padkán,
a megnyugvás többet ér.
Kincs az élet, hát ne rohanjuk végig,
egy perc, aztán véget ér.