Útravaló Xéniák I.

Írta: Török Nándor


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 307



ÚTRAVALÓ XÉNIÁK  I.
(Hommage á Goethe)
 
A Parnasszus tövéből
Semmi sem változott több mint kétszáz éve.
Egy-igaz mesterem, a nagy tudású Goethe
az esztendők hosszú előnyével élve
bölcsességem javát már réges-rég lelőtte.
 
Két reflexió
Az igazság ólomsúlyú, ezért könnyen mélybe vész.
A hazugság könnyű pihe: lényege a lebegés.
 
Gnothi seauton
Te is bölcsen vésd az észbe,
mint Delphoiben kőbe vésve
hirdetik az ősi szavak,
hogy: Ismerd meg önmagadat.
 
Racionálisan
Mértékkel mindenből vedd ki bátran részed,
s mindig maradj józan, ha a világ részeg.
 
Két kérdés
Mily rövid az élet, s az ember, mily kicsiny.
De hogy’ fér el benne a milliónyi csíny?
Csíny, az nem jó szó rá: gazság és borzalom
irányít tetteket. De hol az oltalom?
 
A művészet csodája
Porba taposva is alkoss maradandót.
Ha nem tudsz felállni, legyen ez a mankód.
 
Kutyabőrben
Tudom jól, amit egy kutya tudhat,
ha lendül a bot, legjobb, ha kushad,
de egy ártatlan hős-pillanatban
ahogy dukál, a fogsora csattan.
 
Tapintat
Jó, ha elméd éles, mikor rejtélyt boncol,
ha csorbult a pengéd fájdalmasan roncsol.
 
Egyedül a Paradicsomban
Az almafa alatt csak egyet kívántam,
Ádámként létem ne legyen Évátlan.