Úton
Írta: Lengyel János
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 469
Úton
Szakadt bakanccsal lábadon
bolyongsz idegen tájakon,
hosszú út kéklik szemedbe,
szélére rogy a szerencse.
Létező valóság a van,
ismerős, mégis arctalan,
titkokkal átszőve a tér
ezernyi kalandot ígér.
Városok mélyén kéjgödör,
mérgezett alkony tündököl,
gyönge lelket cserbenhagyva
regényt ír az árnyékokba.
A tegnap gondja messze már,
s marasztal zölden zengő nyár,
csakhogy hívnak újabb utak,
tarisznyádban az öntudat.