Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 265
Sokféle arcodat ismertem.
Évekig figyeltem az át- meg átrendeződő barázdákat.
Láttam kisimultan boldognak,
szomorúnak,
vidámnak,
közömbösnek,
mérgesnek,
szerettem, ahogy fejed hátravetve, kissé gúnyosan néztél rám,
huncutul csillogó, acélkék szemeiddel...
Sokféle arcodat ismertem.
A kipihentet,
a fáradtat,
a reménykedőt,
a lemondót,
a csalódottat,
a meglepettet,
a gyerekkorit,
a felnőttét,
a naivat,
a ragyogót.
Mégis, ha lehunyom a szemem, mindig ugyanazt az arcodat látom:
a szürkéskéken, viaszosan
halálba dermedt
utolsó arcodat.