Utazás
Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 246
Utazás
Az este rám szakadt
valahol Pest felé.
A vonat csak haladt.
S mint aki senkié,
és senkitől és senkihez
sehonnan sem siet,
bezárva ültem ott,
az ablak visszavert.
Csak a vonat
meg én vagyok,
vagy már én a
vonat vagyok,
csak tülkölés
és kattogás,
nem is vonat,
az utazás.
Célja nincsen,
és nincs oka,
így oktalan,
sőt, ostoba.
Ahogy a sínek közt
lapul az izgalom,
és a síneken sír
az árva fájdalom,
a sínek mellett meg
ott áll a sok gyerek,
lehet, hogy valaki
épp nékem integet.
Még nem tudom,
hogy hol leszek,
valahol csak
otthon leszek.
De ez a nyugtalan
zakatolás...