Utazás
Írta: Wessely Gábor
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 550
Utazás
Bibliai példabeszédeket, teremtéstörténeteket, regéket, tudományos és misztikus műveket, egyiptomi és tibeti halottas könyveket olvasgatva
1.
Átmenti földi tartózkodásra szánt teremtmény vagy. Ember. Isten kedvenc gyurmafigurája. Élsz, és lassan-gyorsan elhasználnak a vágyak. Végül már csak egy dologra vágysz: kikapcsolódásra. Kikapcsolásra. Nyugalmi állapotra. A nyüzsgő, pörgő, szerző létezésből való kilépésre. Hagyd hát otthon magad! A fizikai test hátrahagyása garantálja a nyugalmat. Mindörökké.
2.
Testnek feltámadása. Milyen anyagból? Anyagnélküliből? A megdicsőült Krisztus átsétált a zárt ajtón. A fénylények világában, az örök hazában lesznek kézzel fogható, megtapasztalható dolgok? Megsimogathatom anyám arcát?
3.
Ami eddig kívül volt, belül lesz. És fordítva. Szenvednek a szenvedtetők, szárnyalnak a megnyomorítottak. S ha egy gonosz törpe a vállaidról akarja elérni a csillagokat, udvariasan leguggolsz hozzá, felemeled. Mert már szereted ellenségeidet. Mert reméled, hogy rádöbbennek: másokon taposva sehova se jutnak. Az elérhetetlen csak önerőből érhető el: önmegtartóztatással, lemondások árán, belső utakon. A mindenség bennünk él. Birtokoljuk. Mindazokkal együtt. akik nem akarják uralni.
4.
Szabadon közlekedhetsz a szilárd, folyékony és légnemű közegben. Bármikor, bármilyen létformát magadra ölthetsz. Megtekintheted a Teremtő műveit, univerzumszerte. Ez ám a pazar kiállítás!
5.
A teremtés és az evolúció nem zárja ki egymást. A teremtés, folyamatos átalakítások, tökéletesítések végeredménye. A csillagok: napkísérletek. A bolygók: földkísérletek. S a lénykísérletek vezettek az emberig. A dinoszauruszok is megkapták a lehetőséget, hogy hajtsák uralmuk alá a Földet, de kevesellték. Fellázadtak, s eltöröltettek.
6.
Ciklikusság. Az évszakokban, az emberéletben, a kozmoszban. Ellentétek harca. Evilági békétlenség, túlvilági béke. Életigenlés. Halálvágy. Gömbbe zárt amőbák. Változatosságok az állandóságban, s azon belül újabb állandóságok burkában nyüzsgő változatosságok. Rétegre réteg, évgyűrűre évgyűrű. Részekre bomlás és összetartozni vágyás. Egyediségek alkotta egységesség. A rendezetlenséget is megengedő rend. Rezzenetlenség, rettenthetetlenség, rendíthetetlenség. Háborítatlan harmónia. S közben körülötte és benne: ciklikus lüktetés, csakazértis csapongás, tajtékos álmok, szabadon szökkenő szappanbuborékok.
7.
A mindenütt-jelenvalóságba máris belekóstolhatunk. Itt az internet. Csak lassú, kezdetleges. Klikk, Japán, klikk, USA, klikk Ausztrália, klikk Szíriusz… Az egyszerre mindenütt-jelenvalóságra képtelen.
8.
A mindent bejáró lények vajon örömüket lelik a mindent bejárásban? Vagy rühellik az örökös bolyongást, mely még csak időhöz sem kötött? A végtelenség és örökkévalóság honában még a változatosság is megszokottá, unalmassá válhat…
9.
Nincs múlt és nincs jövő. Csak jelen van. Most épül a Kheopsz-piramis, most zajlik a waterlooi ütközet, most történik az első holdra szállás, most jelennek meg Marilyn Monroe aktfotói a Playboy-naptárban, S te azt az eseményt élheted át, amelyiket szeretnéd. Szeretnéd?
10.
Élvezi a lányka,
hogy madárrá válva
szétnéz a világba’.
Nem lány és nem madár,
szél játéka csupán.
Nincs is szárnya neki,
és nem is élvezi.
11.
Lebegés. Lebegve siklás. Eltűnés, feltűnés, áttűnés. Teleportálás. Közlekedés a vanban, a mostban. Micsoda fárasztó történéstelenség! Micsoda hiányérzet a múlandóság iránt! Érdemes úgy élni, hogy sehonnan se lehet elkésni?
12.
A tökéletességet elérni kicsit uncsi, kicsit riasztó. Mi jöhet azután?
13.
Hátrálva haladsz a szakadék felé. Ez nem egy szokványos szakadék. Egy óriáskerék kabinjai köröznek a pereménél. Beletalálsz valamelyikbe? Időzítés kérdése, hogy a magasba emelkedsz vagy a mélybe zuhansz. De nem te időzítesz. Menned kell! Hátrálva. Ez az élet. Ez az életed. A földi lét végkifejlete. Ami történik, az nevezhető szerencsének, szerencsétlenségnek vagy isteni gondviselésnek. Beleszólásod többé nincs a dolgokba. A dolgaidba. Magadat, halálod után már nem menedzselheted. Amit itt hagysz, itt marad. Nélküled.
14.
Az olyan nyitott rendszer, mint amilyen a Föld, önmagában is működik, de befogadni is képes: fényt, hőt, gázt, meteoritot, vulkáni hamut. Kommunikál a környezetével.
15.
Átlépni a tegnapból a mába nem nagy kunszt. A mából a tegnapba – az a valami!
16.
Fénysebességnél a távolság nullára csökken és az idő áll. Isten az időtlenség ura. Soha sem siet, mégis mindig, mindenütt jelen van.
17.
Apátlan, anyátlan újszülött érkezik a Földre. Istengyermeknek mondja magát. Ítélkezni akarnak fölötte. Már megint. Változott valami kétezer év alatt?
Ezúttal Ő ítél. Élőket és holtakat. Nem állítja vissza az „igazságos” alá- és fölérendeltségi viszonyokat, jogszabályokat, országhatárokat. Egy új minőséget kínál. A szeretetteljes életet.
18.
A bűnös lelket megperzseli az Isten közelsége. Képtelen elviselni a jelenlétét. Szökne Tőle, pedig nem bántja, nem taszítja el. S az igazi dráma, amikor rádöbben, hogy még benne is munkálkodik. Tehát: nincs menekvés.
19.
A földi ember jósága, tisztasága, vagyis a szeretet az Isten tápláléka.
20.
Időutazás a Földön. Időtlen utazás az öröklét honában. Apám elment, anyám elment. Lassan én is készülődök. Nem kell vinnem semmit. Nem vihetek semmit. Csak a lélek puttonyát. Ami akkor jó, ha könnyű. Ha mindent szétosztottál belőle és bűnös vágyak sem terhelik. Fordítsd szájjal lefelé, hogy az érted fohászkodók imái felemelhessék. A kiüresített puttonyt. S vele téged. Ez a lelki felhajtóerő. Ami lenn volt, fenn lesz. Az imák, a sóhajok és az el nem sírt könnyek a Mennybe szállnak…