Írta: Magyar Anikó
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 235
Utazás
Rozsdaszín terítő
kopott asztalon,
egy kis vázában
szárított szál virág -
harmattá törte
lelkét a szoba.
Idő vasfogáról
árulkodnak
fényképek a falon -
rothadón
hullatják színüket,
hamvaikba hullva.
Siető lépteknek,
visszhangja..
s a régmúlt
fakón integet.
Kezeinken maradt
sokéves lenyomat..
Kitéphetetlen
bevésődések -
gyengeségeink
végtelen sorát
beleültettük
génjeinkbe.
Egy laza magunkra
találás vagyunk.
Feszül a homlok,
sápad a bőr,
ernyedt izmok
a térdkalács körül.
Tán el is feledtük
már az életünket,
ami most lepergett.
Boldog ránckarikák
bújnak elő egy
utolsó mosoly mögül.