Utazás

Írta: Magyar Anikó


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 235



Utazás

Rozsdaszín terítő
kopott asztalon,
egy kis vázában
szárított szál virág -
harmattá törte
lelkét a szoba.


Idő vasfogáról
árulkodnak
fényképek a falon -
rothadón
hullatják színüket,
hamvaikba hullva.


Siető lépteknek,
visszhangja..
s a régmúlt
fakón integet.
Kezeinken maradt
sokéves lenyomat..

Kitéphetetlen
bevésődések -
gyengeségeink
végtelen sorát
beleültettük
génjeinkbe.

Egy laza magunkra
találás vagyunk.
Feszül a homlok,
sápad a bőr,
ernyedt izmok
a térdkalács körül.

Tán el is feledtük
már az életünket,
ami most lepergett.
Boldog ránckarikák
bújnak elő egy
utolsó mosoly mögül.