Utam
Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 386
utam
keskeny az út szürke-poros
bokám köré tekeredik
„Ne szaladj, hé, még elesel!”
fene bánja itt a tavasz
árokparton sárga virág
napsütötte napégette
kórók között árvacsalán
csak ő maradt árva gyerek
öreganyja öregszagú
kötényébe fújja orrát
„hegyet hágna, lőtőt lépne”
ha az isten is szeretné
szép menyasszony jegykendője
koszorúja nincsen néki
„Hej, ripityom!” ki mulat itt
főkötője sohasem lesz
egyik mellén egy szál virág
másik mellén is szál virág
felrepülne magos az ég
nincs ott semmi nincs ott senki
keskeny az út szürke-poros
bokám köré tekeredik
megkötözne marasztalna
de hiába elvisz a tél