Üres
Írta: Mécs Anna
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 278
Üres
Anya, megfojtasz, elmegyek. Göcsörtös betűkkel írta a papírtörlődarabra. Táskáját átvetette a vállán, lényegében üres volt. Aztán kisétált azon a kurva ajtón az a hálátlan ribanc. Legalábbis apja ezekkel a szavakkal mesélte a Kiskoszosban a Tótlacinak. Tótlaciban volt valami bárgyú megbízhatóság, úgy tudott nézni, mint egy buzgó kispap gyóntatás közben, aki minden erejével azon van, hogy tekintetével megértéséről biztosítsa a másikat.
Az anya találta meg reggel a cetlit. Alig bírta kibetűzni. Köntöse zsebébe tette, majd főzött egy kávét. Fél óra alatt sikerült csak kipofoznia az ágyból a férjét. Újabb fél óra volt, mire a reggeli királyi szarás után az végre elment.
Egyedül maradt a lakásban. Bement a lánya szobájába. Ott állt a kihúzható kanapé előtt, amit még húsz éve szerzett az apa a Tótlacival. A lány már két hónapja hozzá sem nyúlt az ágyhoz, csak ételért és pénzért járt haza. Lerogyott a kanapéra, mintha hatalmas erővel húzta volna a föld középpontja felé az a cetli. Ült. Nézett. Erős fény tört át a zsalugáteren. Lomhán mozogtak a porszemek az ablak közelében. A lány már megint nem takarított. Ült. A könyvespolcot bámulta. Majd a kezét. Hüvelykjével ujjperceit gyömöszölte. A tenyere üres volt. Minden üres volt.