Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 252
Uram
Táguló világban, szűkülő térben,
áruló időben mennék feléd.
De nyomod csak tűnő felhő az égen,
nem küldöd létednek biztos jelét.
Az egész világot tartod te kézben,
én már leéltem az élet felét,
porszem vagyok a kozmikus egészben,
de ha hívsz, indulok most is eléd.
Számomra még érthetetlen szavakkal
Dél-keresztje szúr, északi szél vagdal,
segíts, ne csapódjak ide-oda.
Üzenj, hogy magamra ismerjek benned,
tarts tükröt, töltsd ki az ijesztő csendet,
mutasd meg: bennem vagy s ez a csoda.