Ült trónján a júniusi nyár

Írta: Kasza Béla

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 483

---

---

Ült trónján a júniusi nyár

Ült trónján a júniusi nyár,
Medárdot kirúgta már,
vele nem osztozott.
Nekem nyitva volt a szívem,
mint mindig is szokott,
és az első reggeli napsugár
a hűvös csöndben rám talált.

Madár füttyentett, talán hatot,
én pedig vállaimról levettem
a csillagok látta, az éjszaka által
ráterített ronda bánatot,
hadd menjen, amerre lát.

Harmatcseppben csillant a fény,
így öltözött néhány virág.
Úgy éreztem, gyermek vagyok,
s otthonom marad e világ.

A nyújtózó napsugarak között,
az álmaiból ébredt szél hátán
- sárkány helyett -
magasba engedtem égre törő kedvem;
persze nem láttam, de éreztem,
hogy az arra járó Úristen észrevette,
megcsodálta, dédelgette.