Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 417
Ült trónján a júniusi nyár
Ült trónján a júniusi nyár,
Medárdot kirúgta már,
vele nem osztozott.
Nekem nyitva volt a szívem,
mint mindig is szokott,
és az első reggeli napsugár
a hűvös csöndben rám talált.
Madár füttyentett, talán hatot,
én pedig vállaimról levettem
a csillagok látta, az éjszaka által
ráterített ronda bánatot,
hadd menjen, amerre lát.
Harmatcseppben csillant a fény,
így öltözött néhány virág.
Úgy éreztem, gyermek vagyok,
s otthonom marad e világ.
A nyújtózó napsugarak között,
az álmaiból ébredt szél hátán
- sárkány helyett -
magasba engedtem égre törő kedvem;
persze nem láttam, de éreztem,
hogy az arra járó Úristen észrevette,
megcsodálta, dédelgette.