Újrateremtés
Írta: Simon Adri
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 222
Ujrateremtés
Már megint ez a beszippantó melankólia,
Maga jobbik részét ítélve mindig feledésre,
Már végleg alahullva, de mégis feleszmelve,
Merev terdekkel kell mostantól leguggolnia.
S kertjében már kihajtott, zöldell az uborkafa,
Fára maszni reges regen megtanult, elvégre
A felgyujtott gaz között alighanem elégne,
Sosem bírta a perzselő lázat izomzata.
De ez itt végre egy pihentető, hűvös liget,
Ahol ujrakezdodik és kibomlik a teremtés,
Légyszarnyunk, mint nyitva hagyott kertkapu, úgy libeg,
Kihallatszik a buzakalaszbol a lassú perges,
S a közelítő vegorat az ember úgy éli meg,
Mint a szavak igazat az aranykardu Hermész.