Újratemetés

Írta: Pethes Mária

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 228

---

---

ÚJRATEREMTÉS

névtelen napok. múlt idő lesz minden,
amit kimondasz. késélen billegnek a
békés bolygók, nem vágják meg magukat.
a halál is csak egyfajta haza, de ott nem
árulnak újságot. legjobban a nagyvilág
hiányzik, aminek józan tanúja vagy. még
van időd az újrateremtéshez. kezdj hát
hozzá, uram. felajánlom lengőbordám,
faragd ki belőle az eszményi embert, aki
meglátja, amint repedt egeden bárányok
legelnek, aki nem fél szeretni az életet,
szelíden hozzáadódik a remekmű tájhoz,
ölében felmelegíti a vacogó távolságot,
meghallja, hogyan hull belénk a rólunk
álmodó fény, de tudja, csak egy csepp
pára vagyunk homlokod magaslatán.
akivel beszédes hallgatásunkat egyszerre
nyeli el a délután akusztikus szellőhangárja,
s amikor a Tó felszíne megérinti a mélység
olajzöldjét, horgonyként merül alá megtartani
hajónkat, hogy árnyékát se sodorhassák el
a riadt hullámok.