Írta: Bödecs László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 273
Újra fehér
Tiéd a szívem, tiéd a szép, anyám
neked szól a dal, a meg nem értett
a néma azt reméli, te jól érted
ahol veled hallgatunk, nincs több magány.
Te adsz életet téli este fagyán
a világnak, ami mindig sértett
azt szülted, aki mindent éltet,
és mégsem jut át a dühök falán.
A fénye minden zugot betölt
szava és a szíve mindennapi kenyér
ha érint: áradó tiszta gyönyör.
Anyám, nem foghatja fel azt elmém,
mit érezhettél, amikor a megölt
test feltámad előlép és újra fehér.