Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 309
Hótalanul kékül hegyeken az árnyék,
felhőket füstölög az alpokalji táj.
Bár a múló évben azért van, ami fáj,
minden tegnapba egy napra visszavágynék.
Az idő hatalma belénk kódolt szándék,
konfettis örömünk fogyó szárnyú sirály,
lelkünk a vurstliban egy nagy marcipánkirály,
ki elhiszi, hogy új év, új kör, új játék.
Gyertyacsonkként a most olvad a sokára,
rácsorog az év az elfogyó sohába.
Kölniillatú Pandora szelencéje,
hát pezsgőt bontunk girlandos szerencsére.
Jókedvünkbe megkésett petárda dörög,
s a mindig új hajnalba múlik az örök.