Írta: Kolumbán Jenő
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 230
Új álmot
Mosdatlan lelkemet
könnyekben fürösztöm,
hullámzó kedvemet
én sohasem őrzöm.
Taposok magamon,
és ha kell, hát máson.
Megyek az utamon
hogy a sorsom lásson.
Nem kell a kegyelem!
Elveszett szerelem.
Letettem fegyverem.
Sebem majd elnyerem.
Szögek, és vas láncok…
Felizzított fogók.
Rajtam járnak táncot
dühös álmodozók.
Emelem fejemet
tetszik, ha nem, élek.
Létezni rettenet
új álmot remélek.