Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 432
Úgyis eljönnek
Csak éjszaka jönnek
nappal gyáván beleolvadnak a fák árnyékaiba s
tudok mosolyogni viháncolni
a torlódott képek között
táncolni és énekelni a fényben
csak éjszaka jönnek
egészen közel
érzem leheletük hallom nevetésüket
követnek ha lépek
gúnyolódva körbeállnak
ha fekszem vagy ülök
lehúznának s olykor rettegek
elhiszem nekik amit mondanak
hívnak is mindig hívogatnak
amin napközben én nevetek
de éjszaka mindig eljönnek
ha nem alszom
s az emlékek ágas-bogas szövevényeit oldoznám
magamban
de nem hagyják
a rettenet órái ezek
eddig még mindig elmenekültem
de jön a tél
a lidércnyomásos hideggel
a kopogtató csontkezekkel az ablakokon
s nem tudom meddig
kapaszkodom hiszen tudom
hogy éjszaka úgyis eljönnek.