Ugyan, nagyúr

Írta: Szokolay Zoltán


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 235



Ugyan, nagyúr

Ugyan, nagyúr, az Ön bocsánatát
kérnem minek, hisz százszor többre vitte:
csak Önt emelte halhatatlan szintre
a fa körül kelt varjúkárogás,

hőssé avanzsált, mártírpózba állt,
s magát költőknél költőbbnek tekintve
mutathatja, hogy nem hajlik gerince,
és hány érdemrend még, ami dukál.

Itt lázítottak mások is, nagyúr!
S az irodalom kivetette őket,
és elvesztették egzisztenciájuk,

és legtöbbjük a kerekek alá hullt,
vagy túszaivá lettek az időnek.

Hol zsarnokság van változatlanul,
ott azt szolgálja már Ön is, nagyúr.