Írta: Szokolay Zoltán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 235
Ugyan, nagyúr
Ugyan, nagyúr, az Ön bocsánatát
kérnem minek, hisz százszor többre vitte:
csak Önt emelte halhatatlan szintre
a fa körül kelt varjúkárogás,
hőssé avanzsált, mártírpózba állt,
s magát költőknél költőbbnek tekintve
mutathatja, hogy nem hajlik gerince,
és hány érdemrend még, ami dukál.
Itt lázítottak mások is, nagyúr!
S az irodalom kivetette őket,
és elvesztették egzisztenciájuk,
és legtöbbjük a kerekek alá hullt,
vagy túszaivá lettek az időnek.
Hol zsarnokság van változatlanul,
ott azt szolgálja már Ön is, nagyúr.