Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 452
Túlszidász
ezer kézzel intesz
ezer szemmel látsz
kutam vagy merített
vödröm vele a lánc
te hajolsz fölém
bennem ha szomjazom
lelkem ablakán vagy
felfénylő hajnalom
te vagy a csónak
én benned a túlpart
kobzos szívem hangja
pendül míg a húr tart
átjársz mint aroma
múltam vagy és jelenem
életed add oda
minden szép reggelen
így lesz a te meg én
az elfelezett másik
két vagyok közt vagyunk
hol semmi nem vásik