Tükrözödés
Írta: Bánfai Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 290
Tükröződés
Tükrök.
Csak éles szilánkok a hóban.
Vétlen fénytörés.
Könyörületesség lebeg odalenn,
világvége készül egy alvó ólban.
Két karó most és kereszt a testem.
A kristályokat nézem –
mindben egy-egy itt feledett szívverés.
Köteg forró véna lobog bennem
és idegszálak –
karjaimban neurotikus ölelés.
Törzsembe oltva nehezek a tagok.
Az irgalom köztünk lopva jár.
Csak magam vagyok,
most üvegarcod alá kuporodom.
Szemedben holt tenger árad.
Én kövek közé hordom az otthonom.