Tükör által homályosan
Írta: Csonka Flóra
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 441
Tükör által homályosan
A tükör előtt állok. Testem csak az alsónemű fedi, s figyelem magamat. Végignézek minden porcikámon, arcokat vágok, és a fejemben kritizálok. A gondolataim sötétsége elhomályosítja a tekintetemet, s már csak egy alakot látok. Nem tudom megállítani a gondolataim, mind csak azon gondolkodok: Dejó, hogy most nem lát senki. Szánalmasan nézhetek ki ahogy a tükör előtt állva könnyeimet törölgetem.
Undorítónak érzem magam, a mérlegre gondolni se merek. A fejemben minden testrészem megbélyegzem. Megfigyelem, hogy milyen nagy a combom, teljesen összeér, a zsírtól semmi formája, csak úgy van és nehéz. A hasamról nem is beszélve, a derekam már rég elfedte. Olyan vagyok mint egy viziló, csak rakódik rám a sok kiló. A hajam már règ lenőtt, és a piros szín is fakóbb mint ezelőtt. Miért eszek folyton folyvást? Miért hagyom ki a testmozgást? A motivációm elfogyott, vagy nem is volt már nem tudom. Nézem ahogy minden aránytalan, szégyenkezek, s őrlöm magam míg az önértékelésem minden morzsáját fekete penész veszi körbe.
A szemem szétsírtam, így még csúnyább vagyok mint alapjáraton, a pattanások kezelését folyton elhanyagolom. A szám teljesen száraz, nem tudom rávenni magam a vízivásra. Itthon vagyok. Egyedül. A hátterben a tanár hangja a mosógép zúgásával vegyül. Óra van. Figyelnem kéne, de a videókamerát bekapcsolni félek. A könnyeim folynak mint az ár, s szerencsétlenül állok a tükör előtt, várva hátha valaki meglátja már, hogy mennyire fáj a magány.