Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 6 hónapja
Megtekintések száma: 375
Tudat alatt
Álmot csúsztat az éjjel a párna alá. Beleborzong
mind, ki előtt feltárul az ösztöne. Fél, hisz
annyi a lélek bugyraiban megbújt gyönyör és kín.
Sok mindent cipelünk, tán hagyni is kellene végre
másnak a pálcatörést. Minek is vallatni magunkat?
Bűntelenül van-e ember? Vagy csak képzeli, hogy van?