Írta: Nagy Andrea
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 261
Trubadúr XLIII
Szeretett Uram! Enyhítik hiányod
a hírek. A társam - ez az élet.
De boldog vagyok veled, így hát tévedsz,
hogyha ezt részemről panasznak véled.
"Egy nap a házadban jobb, mint ezer más"
ha lázadtam is, látod, csendesedek,
őrzök magamban felfénylő tereket.
Ki veled órákat tölthetett: hálás.
S lám életben maradt a naivitás:
'esetleg', 'hátha', 'történhet csoda'.
A lappangó remény önmagában: élet.
Egy lélegzetnyi fényben már minden más,
hol te Caius vagy, én Caianak oda...
"várj reám, s én megjövök" - várok: élek.