Trubadúr V.
Írta: Nagy Andrea
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 134
Trubadúr V
Ahol először láttalak, a padon
messziről, tudtam, hogy te vagy az, bár még
nem ismertelek. Nem volt bennem szándék,
csak néztem, fényjelet hordasz magadon.
Még nem tudtam: angyalt látok, s ha hagyom,
szent félelem fog el. Olyan, mint a vég
halandó szívet megrémít a szépség,
érzi, vágyódni kezd, és az fáj nagyon.
Ott most elnyűtt arcú emberek ültek,
akkor tél volt, mikor ragyogtál te ott,
most zacskókból ettek szikkadt kenyeret
a napon, olcsó cigarettát gyűrtek,
s a bamba arcú közszobor kopott
háta mögött sírtam, mint egy kisgyerek.
............xxx...................