Trubadúr LXXIV

Közzétéve: 3 éve

Versek

Trubadúr LXXIV - (Neked)

Árnyék vagyok.
Fényed nélkülem ragyog,
de ha földre lépsz, odavetülök,
akkor is, ha nem akarok.
Látsz engem a falon.
Ha elfordulsz, meg is szabadulsz tőlem,
de én nem tudok.
Csak veled mozdulok.

Keresés

Friss hírek

Nyílt levél Tarr Zoltánhoz, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterhez Pályázati felhívás

Kiemelt művek

Mégis vadász lettem A hasadás hangja Recenzió Szilasi Katalin Tört tükör című verseskötetéről Dzsungeltúra Interjú Reviczky Katalinnal

Legújabb művek

Emlékszem Dániára... Egy műszak a pokolban Honnan- hová Kapaszkodó gyapjúszálak Pálmaolajlepke

Kategóriák

A Hetedik Egyesület ügyei Első közlés Szerkesztőségi cikk Versek Novellák és kisprózák Dráma, színmű Fordítások Kritika, recenzió Tárcák, tanulmányok Publicisztika Képzőművészet Interjúk, riportok Audio Video Nekrológ Gyászhír Hírek Pályázat Műhely