Írta: Nagy Andrea
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 293
Bár tudnám, Sarkcsillagom, szeretsz-e még?
Az elmaradt délelőttök kínoznak,
párhuzamos végtelenbe futnak
előlem. Beteggé tesz a messzeség.
Még mindig, ha eltelt is pár év,
elolvadok tőled, ha nem is látlak,
bár kegyetlen vagy és gyötörnek árnyak,
hazudom magamnak: még szeretsz - és szép
a fájdalom. Látod, a szépség ilyen:
egy gondolat is elég, hogy közel legyen,
és ha melletted van is, elérhetetlen.
..................xxx............................