Trubadúr II.
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Nagy Andrea
Versek
Trubadúr II.
Szerelmem neked talán csak diadal
s én egész lényed érzem, vágyom, látom,
én a lényegedhez kötődöm, Barátom,
míg vágyad belőlem tán csak részt akar.
De, míg másnak válaszom ezért fanyar
mosoly, érted azzá válni, ami egy álom,
ami múlhat csipkén, harisnyán, láncon,
boldogan játszom ezzel és nem zavar.
Bolyongó lélekből, lelki szegényből
Istennővé válok, ha rád gondolok,
s hogy mit tehet férfival egy bálvány, megérzem.
De mindez játék: kilépni regényből,
a szenvedés elől én el nem futok,
bár részt akartál, tiéd vagyok egészen.